Az állatállomány számára a legfontosabb takarmány a víz. Mindig rendelkezésre kell állnia elegendő mennyiségben, tisztán és fertőtlenítve

A tiszta víz elengedhetetlen az állatok egészségéhez. A szennyezett víz nem csupán betegségek kialakulásához vezet, hanem jelentős hatással lehet a növekedésre és a termelékenységre is. A kutatások 1) szerint a jó minőségű víz ezzel éppen ellentétes hatást fejt ki, az azt fogyasztó állatok gyorsabban nőnek és egészségesebbek, így csökkenthető az antibiotikumos kezelések szükségessége. A gazdaságokban számos jelentős kórokozó adható át a vízforrásokban, amelyek különféle betegségekhez vezethetnek. A gazdaságok számára létfontosságú a megfelelő vízgazdálkodási és higiéniai gyakorlatok fenntartása, hogy minimálisra csökkentsék a kórokozókkal való szennyeződés és az ebből fakadó betegségjárványok kockázatát. A rendszeres vizsgálatok, a megfelelő higiénia és a megfelelő biológiai biztonsági intézkedések betartása létfontosságú mind az állatok, mind az emberek egészségének és biztonságának garantálása érdekében.

A vízzel átvihető legfontosabb kórokozók:

null

Tejgazdaságok

null

Sertéstelepek

null

Baromfitelepek

A Kersia azon megközelítését, hogy egészséges és tiszta vizet kínáljon az állatoknak, egy átfogó vízhigiéniai program segítségével valósítja meg, amely program 4 szükséges lépést tartalmaz:

1. Elemzés Végezzen vízanalízist a mikrobiális terhelés és a mikrobiális szennyeződéshez vezető vízkőszintek meghatározására.

2. Tisztítás a) Megfelelő tisztítószer kiválasztása a csövek és vályúk külső felületéhez. b) Megfelelő tisztítószer és vízkőoldó szer kiválasztása a csövek és tartályok belső felületéhez.

3. Sokk-fertőtlenítés Sokk-fertőtlenítés az ólak tisztítási és fertőtlenítési fázisában vagy rendszeresen.

4. Folyamatos vízkezelés

Válasszon megfelelő vízfertőtlenítő kezelést, hogy elkerülhető legyen a biofilmet hordozó exopoliszacharid mátrix (EPS) újbóli kialakulása, és biztosítható legyen a folyamatos tiszta vízellátás.

1. Elemzés Végezzen vízanalízist a mikrobiális terhelés és a mikrobiális szennyeződéshez vezető vízkőszintek meghatározására.

4. Folyamatos vízkezelés

Válasszon megfelelő vízfertőtlenítő kezelést a biofilmet okozó exopoliszacharid mátrix (EPS) újbóli kialakulásának elkerülése és a folyamatos tiszta vízellátás biztosítása érdekében.

.

2. Tisztítás a) Megfelelő tisztítószer kiválasztása a csövek és vályúk külső felületéhez. b) Megfelelő tisztítószer és vízkőoldó szer kiválasztása a csövek és tartályok belső felületéhez.

3. Sokk-fertőtlenítés Sokk-fertőtlenítés az ólak tisztítási és fertőtlenítési fázisában vagy rendszeresen.

A BIOFILM, A SZENNYEZÉS ÁLLANDÓ FORRÁSA

Folyamatos vízkezelés az Aquatabs® és Aquatabs InLine használatával

Elengedhetetlen, hogy a tisztítási és fertőtlenítési eljárás során a vízrendszer egyetlen részét se hagyjuk figyelmen kívül. A folyamatos vízkezelés olyan termékekkel, mint például az Aquatabs® és az Aquatabs InLine, a világ vezető vízfertőtlenítési termékei, elengedhetetlen a mikrobaszint alacsony értéken tartásához és a biofilm működése és fenntartása szempontjából kritikus exopoliszacharid (EPS) mátrix újbóli kialakulásának elkerülése érdekében.

ELŐNYÖK

  • Egyszerűen használható

  • Gyors és teljes feloldódás

  • Fenntartja az egészséges vizet

  • Segíti a biofilm kialakulásának ellenőrzését – megakadályozza az exopoliszacharid (EPS) mátrix újbóli kialakulását, amely kritikus fontosságú a biofilm működéséhez és fenntartásához

  • Segíti a kalciumlerakódások kordában tartását a szopókás itatóknál és a csövekben

  • Optimális pH-szintet teremt

  • Optimalizálja a teljesítményt

  • Nem tartalmaz nehézfémeket

ELŐNYÖK

  • Alkalmas minden vízrendszerhez; vezetékes ivóvízhez, kutakhoz és fúrt kutakhoz

  • Könnyen telepíthető, nincs szükség áramra

  • Alacsony karbantartási igény, és nincsenek mozgó alkatrészek

  • Segíti a biofilm kialakulásának ellenőrzését – megakadályozza az exopoliszacharid (EPS) mátrix újbóli kialakulását, amely kritikus fontosságú a biofilm működéséhez és fenntartásához

  • Segíti a kalciumlerakódások kordában tartását a szopókás itatóknál és a csövekben

  • Optimális pH-szintet teremt

  • Fenntartja az egészséges vizet

  • Költséghatékony és fenntartható vízgazdálkodási megoldás

  • Integrált vízegységek és rendszerek adagolása a gyűjtőhelyen (POC, point of collection)

  • Folyamatos/automatikus adagolás az áramló vízre a tartályba való belépés helyén, vagy a vezetékbe a gravitációs/nyitott és/vagy nyomás alatt álló vízrendszerek esetében

A vízzel átvihető legfontosabb kórokozók: TEJGAZDASÁGOK

A tejgazdaságok esetében különféle kórokozók találhatók a vízforrásokban, amelyek számos betegséget okozhatnak az állatoknál és az embereknél egyaránt. Íme néhány meghatározó kórokozó és a hozzájuk kapcsolódó betegségek:

  • Escherichia coli (E. coli): Az E. coli egyes törzsei, köztük a patogén E. coli O157:H7, szennyeződést okozhatnak a tejgazdaságok vizében. A szarvasmarháknál az E. coli fertőzés hasmenést, csökkent tejtermelést, súlyos esetben pedig vesekárosodást vagy elhullást okozhat. Az emberek esetében a fertőzött tejtermékek vagy víz fogyasztása gyomor-bélrendszeri megbetegedésekhez vezethet, amelyek tünetei között szerepel például a hasmenés, hasi görcsök és egyes esetekben vesekárosodás.
  • Cryptosporidium: A Cryptosporidium egy protozoa élősködő, amely szennyezheti a tejgazdaságok vízforrásait. A szarvasmarhák esetében a Cryptosporidium-fertőzés hasmenést, kiszáradást és súlyvesztést okozhat. Embereknél a szennyezett tejtermékek vagy víz fogyasztása kriptosporidiózishoz vezethet, amely vizes hasmenés, gyomorgörcsök és hányinger formájában jelentkezik.
  • Salmonella: A Salmonella baktériumok megtalálhatók a tejgazdaságok vizében, elsősorban a székletszennyezés révén. A szarvasmarhák esetében a szalmonellafertőzés hasmenést, lázat, kiszáradást és vemhes teheneknél vetélést okozhat. Embereknél a szennyezett tejtermékek vagy víz fogyasztása szalmonellózishoz vezethet, amelyet olyan tünetek jellemeznek, mint például hasmenés, hasi fájdalom, láz és hányás.
  • Listeria monocytogenes: A Listeria monocytogenes egy olyan baktérium, amely a tejgazdaságok vizét szennyezheti. A szarvasmarháknál a Listeria-fertőzés enyhétől a súlyosig terjedő tüneteket okozhat, mint például láz, hasmenés, csökkent tejtermelés és szaporodással kapcsolatos problémák. Emberek esetében a szennyezett tejtermékek fogyasztása liszteriózist okozhat, amely influenzaszerű tünetekhez, agyhártyagyulladáshoz, vérmérgezéshez és súlyos esetben halálhoz vezethet.
  • Campylobacter: A Campylobacter fajok, különösen a Campylobacter jejuni, jelen lehetnek a tejgazdaságok vízforrásaiban. A szarvasmarhák esetében a Campylobacter fertőzés hasmenést, csökkent tejhozamot és súlycsökkenést okozhat. Embereknél a szennyezett tejtermékek vagy víz lenyelése campylobacteriosishoz vezethet, amelyet olyan tünetek jellemeznek, mint a (néha véres) hasmenés, hasi fájdalom és láz.

A tejgazdaságok számára létfontosságú, hogy a kórokozókkal való szennyeződés kockázatának csökkentése érdekében kiemelt figyelmet fordítsanak a vízminőségre és megfelelő higiéniai intézkedéseket hajtsanak végre. A rendszeres nyomon követés, a helyes higiéniai gyakorlatok és az ajánlott biológiai biztonsági protokollok betartása segíthet a kórokozók terjedésének minimálisra csökkentésében, valamint mind az állatok, mind az emberek egészségének védelmében a tejgazdaságokban.

A vízzel átvihető legfontosabb kórokozók: SERTÉSTELEPEK

A sertéstelepeken a vízforrásokban különböző kórokozók találhatók, amelyek számos betegséget okozhatnak a sertésekben, és egyes esetekben az emberi egészségre is veszélyt jelentenek. Íme néhány meghatározó kórokozó és a hozzájuk kapcsolódó betegségek:

  • Sertések járványos hasmenése vírus (PEDV): A PEDV egy vírusos kórokozó, amely a sertéstelepeken szennyezheti a vizet. A sertések járványos hasmenését (PED) okozza, amelyet súlyos hasmenés, hányás, kiszáradás és a malacok magas mortalitási aránya jellemez.
  • Sertések reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómájának vírusa (PRRSV): A PRRSV a sertéstelepeken gyakran előforduló vírusos kórokozó. Jelen lehet a sertések vizeletével vagy nyálával szennyezett vízben. A PRRSV a sertések reproduktív és légzőszervi szindrómáját (PRRS) okozza, amely szaporodási problémákat, légzési problémákat, csökkent növekedési ütemet és fokozott elhullási arányt eredményez a sertések körében.
  • Brachyspira hyodysenteriae: Ez a baktérium okozza a sertésdizentériát, a sertések rendkívül fertőző és gazdasági szempontból jelentős betegségét. A sertéstelepeken szennyezheti a vizet, és olyan tüneteket okozhat, mint például véres hasmenés, súlycsökkenés és csökkent takarmányfogyasztás.
  • Salmonella: A sertéstelepek vizében különböző szalmonellafajok találhatók. A fertőzés sertésürüléken keresztül történhet. A sertéseknél a szalmonellafertőzés bélrendszeri megbetegedést okozhat, amelynek tünetei hasmenés, láz és kiszáradás. Egyes szalmonellatörzsek az emberi egészségre is veszélyt jelenthetnek fertőzött sertéshúsból készült termékek fogyasztása esetén.
  • Escherichia coli (E. coli): Az E. coli egy változatos baktérium, amely jelen lehet a sertéstelepek vizében. Egyes törzsek, például az enterotoxikus E. coli (ETEC) és az enteropatogén E. coli (EPEC) hasmenést és kólibacillózist okozhatnak a malacoknál. Bizonyos patogén E. coli törzsek, mint például az E. coli O157:H7, az emberekre is veszélyt jelenthetnek, ha fertőzött sertéshúsból készült termékeket fogyasztanak.
  • Streptococcus suis: A Streptococcus suis a sertéstelepekkel gyakran összefüggésbe hozott bakteriális kórokozó. Szennyezheti a vizet és fertőzésekhez vezethet a sertéseknél, olyan betegségeket okozva, mint például agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás, ízületi gyulladás és vérmérgezés.
  • Leptospira spp.: A Leptospira baktériumok szennyezhetik a sertéstelepek vízforrásait. A sertéseknél a Leptospira-fertőzés leptospirózishoz vezethet, amelyet láz, reprodukciós problémák, vesekárosodás és esetlegesen halálozás jellemez.
  • Afrikai sertéspestis (ASF): az elsődleges terjedési útvonalak mellett az ASP bizonyítottan terjedhet takarmányon és folyadékokon keresztül is. A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy az ASFV ivóvízzel történő átvitele sokkal hatékonyabb, mint a takarmányon keresztül történő átvitel. (Niederwerder et al. 2019). Egy másik vizsgálat azt mutatta ki, hogy az ASP-vírus szobahőmérsékletű vízben több mint 50 napig is képes életben maradni. (Sindryakova et al. 2016)

A megfelelő vízgazdálkodás, a biológiai biztonsági gyakorlatok és a higiéniai protokollok alapvető fontosságúak a sertéstelepeken a kórokozókkal való fertőződés kockázatának minimálisra csökkentése érdekében. A rendszeres nyomon követés, a vakcinázási programok és a helyes higiéniai gyakorlatok betartása segíthet a kórokozók terjedésének megfékezésében és a betegségeknek a sertések egészségére és a gazdaság termelékenységére gyakorolt hatásának csökkentésében.

A vízzel átvihető legfontosabb kórokozók: BAROMFITELEPEK

A gazdaságokban számos olyan jelentős kórokozó található meg a vízforrásokban, amelyek különféle betegségekhez vezethetnek. Íme néhány gyakori kórokozó és az általuk okozott betegségek:

  • Salmonella: A szalmonella fajok jelentős problémát okoznak a baromfitenyésztésben. A szennyezett vízben szalmonella baktériumok fordulhatnak elő, ami szalmonellózishoz vezethet mind a baromfik mind az emberek esetében. Az embernél a tünetek közé tartozik a hasmenés, hasi fájdalom, láz és hányás.
  • Campylobacter: A Campylobacter jejuni egy másik olyan gyakori bakteriális kórokozó, amely a baromfiállományokhoz kapcsolódik. Jelen lehet a fekáliával szennyezett vízben, ami campylobacteriózist okozhat. Embereknél a tünetek közé tartozik a (néha véres) hasmenés, hasi fájdalom és láz.
  • Escherichia coli (E. coli): Bizonyos E. coli törzsek, mint például a patogén E. coli O157:H7, előfordulhatnak a baromfitelepek vizében. A szennyeződés fekália útján következhet be. Embereknél a fertőzés gyomor-bélrendszeri megbetegedéshez vezethet, amelynek tünetei például (gyakran véres) hasmenés, hasi görcsök és néha vesekárosodás.
  • Madárinfluenza: A madárinfluenza-vírusok (például a H5N1 vagy a H7N9) képesek életben maradni a vízben és megfertőzni a baromfit. Ezek a vírusok veszélyt jelentenek mind az állatok, mind az emberek egészségére. A baromfiknál a madárinfluenza súlyos légzőszervi megbetegedést és magas halálozási arányt eredményezhet.
  • Cryptosporidium: A Cryptosporidium egy élősködő protozoa, amely a baromfitelepeken szennyezheti a vizet. Kriptoszporidiózist, egy bélrendszeri megbetegedést okoz mind az állatok, mind az emberek esetében. A tünetek közé tartozik a vizes hasmenés, a gyomorgörcsök és a hányinger.
  • Mycoplasma gallisepticum: Ez a baktérium krónikus légzőszervi megbetegedést okoz a baromfiknál, ami csökkent tojástermeléshez, légzési nehézségekhez és kötőhártya-gyulladáshoz vezet. Bár elsősorban a baromfiállományt érinti, kisebb mértékben fennáll az emberi fertőzés kockázata is.
  • Pasteurella multocida: Ezt a baktériumot gyakran hozzák összefüggésbe a baromfi légzőszervi megbetegedésekkel, például a baromfikolerával. A fertőzött madaraknál vérmérgezést, légzési nehézségeket, duzzadt ízületeket és halált okozhat.

A baromfitelepek számára létfontosságú a megfelelő vízgazdálkodási és higiéniai gyakorlatok fenntartása, hogy minimálisra csökkentsék a kórokozókkal való szennyeződés és az ebből fakadó betegségjárványok kockázatát. A rendszeres vizsgálatok, a megfelelő higiénia és a megfelelő biológiai biztonsági intézkedések betartása létfontosságú mind a baromfiak, mind az emberek egészségének és biztonságának garantálása érdekében.

1)  Willms, Walter és Kenzie, Orin és Mcallister, Tim és Colwell, Doug és Viera, D. és Wilmshurst, John és Entz, Toby és Olson, Merle. (2002). Effects of Water Quality on Cattle Performance (A vízminőség hatása a szarvasmarhák teljesítményére). Journal of Range Management. 55. 452-460. 10.2307/4003222. 
Boumedous, Cherifa és Djerrou, Zouhir és Youcef, hamdi pacha. (2017). Impact of Drinking Water Treatment on Poultry Health and Performances: An Experimental Study (Az ivóvíz kezelésének hatása a baromfi egészségére és teljesítményére: Kísérleti tanulmány). OnLine Journal of Biological Sciences. 17. 1-6. 10.3844/ojbsci.2017.1.6.